5. fejezet

Sorry a késésért Vattacukraim :( 
Viszont most itt vagyok és új résszel és design-nal jelentkezem ;)
Jó olvasás és további jó őszi szünetet :)
xoxo: Klauu M.


*Joannie szemszöge*

*Hely: a repülőtér*

*Idő: a srácok indulásának éjszakája. 11:43*

- Köszönünk mindent! - ölel meg Stormie és Mark az indulás előtti utolsó percekben.
- Nálad jobb nővérkét akarva se kaphattunk volna - pörget meg a levegőben Riker.
- Tegyél le! - csapkodom nevetve a hátát.
- Hiányozni fogsz - szipog Ell és Rocky kánonban.
- Ez olyan megható - szipogok én is, mire mind a hármunkból kitör a nevetés. Hosszasan megölelem mind a kettőjüket, majd rá pillantok a hátuk mögött könnyes szemmel mosolygó Chris-re. A fiúk elvonulnak a többiekhez, én pedig krokodil könnyekkel meredek Christine-re és Delly-re.

- Minden nap skypolunk! - mutat rám fenyegetően Tini, majd megölel.
- Mindenképpen - mosolygom.
- Most, hogy rendesen elkentük a szempilla spirálod Jo...- nevet Rydel.
- Ami mellesleg még mindig jól áll - törli le a könnyeim Chris. - Magatokra hagyunk titeket a szöszivel - kacsint, majd elhúzza Rydel-t és Riker-nek dőlve figyel ránk. Ross szótlanul megáll előttem, majd összekulcsolja az ujjainkat és elgondolkodva méregeti egymásba olvasztott kezeinket. Kíváncsi lennék ilyenkor mi jár a fejében? Vagy hogy mit szeretne mondani?
- Látod ezt? - szólal meg úgy fél perc múltán. Rám pillant, majd visszavezeti tekintetét az előbbi pozícióba. Nem igazán tudom, mit akar ezzel, így csak várom, hogy felvilágosításképp közölje velem, hogy mire akar kilyukadni. - A kezeink pontosan összepasszolnak... Mintha csak nekem találtak volna ki téged - mosolyodik el halványan, miközben mélyen a szemembe néz.
- Lehet, hogy így is van - mosolygok. - De azt tudnod kell, hogy nem akarom, hogy rám várj! Lehetséges, hogy...
- Ígérem még találkozunk - jelenti ki biztatóan, mire csak bólintok. Meg akar csókolni, de eltolom magamtól.
- Higgy nekem, hogy te sem akarod ennél jobban megnehezíteni - nézek rá komolyan, de a könnyeim patakokban folynak, mire egy puszit nyom az arcomra. Megölelem, majd elindulok a kijárat felé, amint elkezdik a felszállást a gépre. Kilépek a reptér elé és leintek egy taxit, majd beszállok és bemondom a címem. Mintha tök egyedül lennék a járműben a térdemre borulok és sírni kezdek. Észre sem veszem, hogy megérkezünk, gyorsan fizetek, majd berohanok és ledobva kabátom és a cipőm a szobámba sietek és az ágyra vetem magam.




*Riker szemszöge*

*Hely: A repülőn*

*Idő: ugyanazon éjszaka 0:17*



- Rocky, hagyd már abba! - próbálom fékezni búgócsigaként üzemelő öcsémet.
- Akkor és ott forgolódok, ahol akarok - jelenti ki és folytatja a mocorgással megspékelt forgást az ülésen. Nem is Rocky Mark Lynch lenne, ha nem mondana ellent fűnek-fának, vagyis a saját bátyjának. Tini és Delly pedig már harmadjára nevetnek fel, mint a kislányok a teadélutánon. Lehet, hogy a következő tettük az lesz, hogy elkezdik énekelni kánonban a My Little Pony-t. Ell pedig... Nos jól megszívta, mert Ross nem éppen a legjobb kedvében van, így nem tud vele bohóckodni. Most, hogy jobban elnézem, lehet, hogy össze kéne vakarnom Ross-t.
- Ratliff! - kiabálom suttogva.
- Mi van? - néz rám értetlenül.
- Cseréljünk helyet!
- Oké - egyezik bele, majd majdnem teljesen észrevétlenül felcseréljük ülő helyeinket. Drága öcsém a fejét az előtte ülő ülésének támasztja és valamit motyog magában, de alig hallhatóan. Ha esetlegesen denevérré tudnék változni, akkor tudnám, hogy mit makog.
- Akkor ezt most mond el érthetően, mert nem vagyok anya, hogy mindent halljak - szólok Ross-nak.
- Ahogy Rocky sem vagy, mert a poénkodás nem a te asztalod - dől hátra egy mély sóhaj kíséretében.
- Lehet, de viszont Riker vagyok, szóval tudom, hogy valami bajod van. És van egy olyan sejtésem, hogy Jo a bajod. El kell engedned tesó!
- Te el tudnád engedni Tini-t? - kérdi, mire kénytelen vagyok belátni, hogy igaza van. - Na látod! Joannie a részemmé vált... Szeretem őt itt - mutat a fejére. - És itt - helyezi kezét a szívére. - És sosem fogom elengedni.