3. fejezet

*Joannie szemszöge*

*Hely: a denveri kórház 5. emelete (traumatológia/baleseti sebészet)*

*Idő: három nap múlva, délelőtt 11:03*

Már háromszor körbefutottam a kórházat, de nem tudom, hogy hova tüntette el ez a sok észkombájn a srácok papírjait. Mindegy, most itt megállok, mert ma még nem kajáltam semmit és kezdek rettenetesen éhes lenni. Bementem a nővérszobába a pénztárcámért, majd leballagtam a büfébe egy szendvicsért, aztán vissza vonszoltam magam az 5.-re. Bele akartam harapni a szendómba, de ahogy ezt megkíséreltem csörögni kezdett a telefonom. Sóhajtva visszatettem a csomagolásába az ételt, majd felvettem.
- Én Jo vagyok és te? - szólok bele unottan.
- Még mindig az intenzíves doki vagyok Jo - hát igen, én az osztályokhoz kötöm a dokikat. - Felébredt.
- Ross? - erre leteszi a telefont. Miért csinálják ezt?! Komolyan az összes doki ezzel szórakoztatja magát.
Berohantam a srácok jelenlegi kórtermébe, mert tegnap előtt áthelyezték őket.
- Mizu Jo? - kérdezi egyből az ágyán félig ülő helyzetben lévő, dobozos gyümölcslevet szürcsölgető Ellington.
- Most egy kicsit eltűnök, csak muszáj megnéznem a szöszit, mert az itteni orvosok nem mondanak az ég világon semmi használhatót - fordulok sarkon, majd át gyalogolok a másik pavilon első emeletére, megint. A folyosón egy kupacba voltak gyűlve a tinilányok. Kellett egy kis idő, komoly 10 másodperc, hogy rájöjjek miért is ácsorognak itt türelmetlenül...Milyen meglepő, Ross miatt van itt a fél USA. Félre lökve a lányokat próbáltam bejutni, de valamelyik elkapta a kezem és visszarántott.
- Ha én nem jutok be, akkor te sem - dobja hátra festett szőke haját a plasztik cica.
- Én bemegyek, mert itt dolgozom, szóval vagy levágom a kézfejed, vagy elengedsz magadtól! - mondom flegmán, széles nagyképű vigyorral az arcomon. Idegesen elenged, én meg berontok a kórterembe.
- Végre itt van, akkor én megyek is - suhan el mellettem a doki. A szöszi ágyához megyek, ugyan fent van de nem igazán tudja, hogy mi van.
- Meghaltam és azért fehér minden? - erre csak elnevetem magam, mire rám néz. - Tuti a mennyben vagyok, mert még angyalom is van.
- Csak az ápolód vagyok. És mindenki mázlijára élsz - mosolygok. - Három nap kóma. Hogy érzed magad?
- Most hogy ilyen biztos és csinos kezekben, jobban - próbál felülni, de mellkasánál fogva visszatolom.
- Na ez az, amit nem csinálsz! Kerüljük el a legrosszabbakat!
- Amúgy mit is mondtál hogy hívnak? - teszi le a fejét, majd felém fordítja.
- Joannie vagyok. És most felhívom Stormie-t és Mark-ot, hogy felébredtél - veszem ki a telefonom a zsebemből.
- Ismered a szüleim? - ijed meg.
- Nyugi, nem vagyok őrült rajongó, csak sokat beszélgettünk. Ők az ötödiken a tesóiddal ücsörögtek, én pedig idelent voltam... Veled - erre elmosolyodik és egy halk köszönömöt is kiejt a száján. Felhívtam a szülőket, akik egyből felvitették Ross-sot a többiekhez.

*Riker szemszöge*

*Hely: Lynch-ék kórterme az ötödiken*

*Idő: délelőtt 11:10*

- Már azt hittük, hogy sosem ébredsz fel - ugrik az öcsém nyakába boldogan Rydel.
- Aú! - kiáltja el magát a tolószékben ülő Ross.
- Gyere, támaszkodj rám! - segíti fel, majd az ágyra fekteti Jo Ross-ot. - Behozom a papírokat, addig maradj nyugton! - helyezi rá mosolyogva a takarót, majd kimegy. Az öcsém hatalmas vigyorral az arcán néz utána.
- Valaki szerelmes - dalolássza Christine, de Ross-nak fel se tűnik semmi.
- Ember! - löki meg az álmodozó ágyát Ell.
- Mi van?
- Ahogy sejtettem... - ingatom a fejem. - Reménytelenül szerelmes.
- Mi? Hogy? Mi? Én? Nem - ellenkezik.
- Olyan aranyos! - tapsikol Delly. - Az öcsi beleszeretett az ápolónőjébe.
- De én ne...
- Kár, hogy 1 hét múlva visszamegyünk Los Angeles-be és valószínűleg soha többet nem látják egymást - töri le mindenki kedvét Rocky. Na ilyen se sűrűn van.
- Várj! Mi?! - kapja fel a fejét Ross.
- Joannie denveri. Valószínűleg soha nem fog LA-be jönni huzamosabb időre.
- Szóval so...
- Jó hír! - ront be Joannie. - Egy nappal előbb elmehettek.
- Hát ez remek - mondja unottan Ross.
Christine sóhajtva leül az ágyam szélére, én pedig felülök és átkarolom. Sajnálom Ross-ot. Látszik, hogy nagyon bírja Jo-t.